Megbízható, hűséges, különleges és csak a TIÉD!

Szívmelengető

Szívmelengető

2015. jan. 18.

Hat, lassan hét éve vagyok anyuka. Egyik gyerkőcöm sem tűnik extrán rajzolós fajtának, de azért egy-egy rajz ki-ki kerül a kezeik alól. A nagytakarítások alkalmával nagy nagy bűntudattal, de bevallom magabiztosan dobtam ki belőlük nem keveset. Ilyenkor azért mindig elmélázom egy darabig, hogy lehetne egy-egy szívemhez közel álló darabot megőrizni, úgy, hogy ne csak egy doboz alján porosodjanak hosszú éveken keresztül.

Kísérleteztünk mappával, dobozzal, fiókkal, ládával. Mindennek a vége káosz és gyűrött papírgalacsin lett. A legnagyobb sikersztorink eddig a hűtőre ragasztott mű volt, de belátható időn belül azt is épp az alkotó tépte le. Én meg rettenetesen szomorú voltam. Nem mondom, hogy ez a legnagyobb gondom a háztartás rendje kapcsán, de jelentős mennyiséget foglalkoztat a dolog.

 

Egyik este épp aludni indult a kis csapat, amikor Olivér azt mondta, hogy szeretne valamit rajzolni, hogy ne álmodjon rosszat. A csillagok együttállásának köszönhetően, a rajz családi botrány és hiszti nélkül el is készült. Olivér hatékony volt, mi meg türelmesek. Egy napocska került a képre. Igazán mutatós, egyedi darab lett. Másnap reggel, kicsit gyűrötten ugyan, de elő került a hálózsákjából, és arra kért, hogy az újonnan szerzett lamináló gépem tudományát ezen mutassam be neki. Valamelyik ruhája zsebéből még néhány csillag is előkerült, amiket kért, hogy tegyünk köré. Ahogy a laminálóból lassan csúszott ki a lap, úgy született meg bennem egy gondolat. Nagyon szépek ugyan a dekorlapokból készített elválasztó lapjaim, de milyen személyes és szeretetteli lenne ha a gyerekek rajzolnának valamit, és lelaminálva azok a lapok kerülnének a mappámba a menü és a jegyzetlapok közé elválasztónak.

rajzok

Természetesen mindenki szeretett volna laminált rajzot, ahogy az elsőre rákerült a fólia, és már ültek is az asztalnál szép libasorban, ceruzával felfegyverkezve. Mindenki teljes odaadással alkotott, és magyarázott közben. Azt a csivitelést is fel fogja idézni minden egyes mappakinyitás innentől kezdve. Fantasztikusan sok idő telt el ezzel a délutánból. Ámulva nézték, ahogy a rajzuk bekerül a gépbe, majd kikerül onnan. Meglepő együttműködéssel fogadták azt is, amikor kilyukasztva a gyűrűre fűztem őket. Büszkék voltak magukra, és fontosnak érzeték azt, amit alkottak….mert tényleg fontos is. Remélem sok témát kell majd elválasztanom egymástól, hogy készíthessünk még ilyeneket. De szerintem a nagyik is boldogan jegyzetelnének mögéjük tett lapokra, unokamentes napokon.

A napocskás rossz álom kergető azóta anyukámhoz került, mert Olivér nekiajándékozta. Ma eddig készített magának egy újat. Valahonnan arra is került két csillag, és lelamináltuk. Szeretem ezt a gépet :). És szeretem, hogy olyan élményt éltünk át a srácokkal, ami új érzésekkel tölti meg számukra a rajzolást.